give me love

Süt a nap, éget a kabátban. Most értem haza, tanulok. Te takarítassz. Késett a buszom, de megvártad, pedig sietned kellett haza. Hihetetlen kényelmetlenek az ülések, így 7 év buszozás után is. A vers - amit tanulok - az életkedvemet is elveszi. De egy gondolat - természetesen rólad - mindent rendbe tesz... túl rendbe. Legszebb hónapjai az életemnek

Húsvét van. Melletted ébredtem, te még 9.00-kor csak átfordultál a másik feledre, miközben magadhoz húztál. Nem tudom, hogy ösztönösen, vagy direkt csináltad, de szeretem. Azt állítod, direkt, de szerintem ösztönös. Éjjel én se magamtól bújok mindig hozzád, a szívem húz arra... Fél 1-kor elindultunk a buszomhoz, hiszen húsvét, és családi ebéd, persze 2-kor és a megnőtt családdal össze-vissza, kinek mikor esik jól. Közben is végig rád gondoltam. Chaetültünk, miközben Emma, (vagy Maja, sose tudom hogy nevezik) az unokanővérem lánya a karkötőmmel játszva énekelt nekem, nem értettem mit, de gyönyörű volt. Most is csak rád gondolok, pedig hason fekszek az ebéd maradványait kierőltetve magamból.